Az LDL-K koncentrációját mérsékelő sztatinkezelés önmagában is antiinflammatorikus hatással bír, azonban ennek révén az esetlegesen emelkedett CRP-szint csökkentése csak az esetek alig több mint 50%-ában érhető el. A jelen összefoglalás célja, hogy a maximálisan tolerálható dó­zissal optimálisan folytatott LDL-K-szintet mérséklő sztatinkezelés mellett klinikailag sikeresnek bizonyult antiinflammatorikus terápiák legújabb eredményeit ismertesse.

A pulmonális artériás hypertonia (PAH) jellemzője a pulmonális vaszkuláris rezisztencia progresszív emelkedése. Az elmúlt évtizedben a PAH kezelé­sében jelentős fejlődés történt. A különböző támadáspontú készítmények optimális, rizikóprofilnak megfelelő megválasztása és kombinálása jelenti a terápia vezérfonalát. A prosztaciklinek és prosztaciklinanalógok javítják a fizikális terhelhetőséget, a funkcionális állapotot és a hemodinamikai paramétereket, továbbá az epoprostenol növeli a betegek túlélését.

Az AUGUSTUS vizsgálatban pitvarfibrilláló, akut coronaria-szindrómán (ACS) és/vagy perkután coronaria-beavatkozáson (PCI) átesett betegeken vizsgálták a kombinált antikoaguláns és aggregációgátló kezelés bizton­ságosságát. 

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A THALES vizsgálat legfrissebb eredményei szerint a ticagrelor plusz aszpirin kezelés előnyösebb az egyedüli aszpirin kezelésnél

Meghatározott idejű kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) keze­lés elengedhetetlen coronaria-sztent-beültetés, valamint akut corona­ria-szindróma (ACS) eseteiben, függetlenül az alkalmazott invazív vagy konzervatív kezelési stratégiától. Jelen munkában a kezelés fejlődésével, jelenlegi helyzetével és lehetőségeivel foglalkozom, a világon már széles körben alkalmazott, de hazánkban csak mostanában hozzáférhetővé vált ticagrelorra fókuszálva.

Ma a metformin a leggyakrabban felírt antidiabetikum, világszerte mint­egy 150 millió cukorbeteg szedi rendszeresen. Közel másfél évtizede ez az elsőként alkalmazandó gyógyszer 2-es típusú diabetes mellitusban több nemzetközi szakmai szervezet ajánlása alapján. Egyes vélemények szerint még ma sem értékeljük eléggé ezt a gyógyszert, mások kételyeket fogal­maznak meg a metforminkezelés makrovaszkuláris és egyéb előnyeivel kapcsolatban.

Cikkünkben bemutatjuk a hazánkban gyakori, de sok esetben nem diag­nosztizált és kezeletlen Fontaine I. és II. stádiumú alsó végtagi perifériás verőérbetegség (PAD) korszerű konzervatív kezelésének új nemzetközi és magyar ajánlásait. A kezelés fontos része a szekunder prevenció. A do­hányzás elhagyása és a kísérő betegségek gyógyszeres kezelése mellett I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján trombocitaaggregáció-gátló és sztatin adása ebben a betegcsoportban. A fentieken kívül az igazoltan PAD alarmírozó tüneteként jelentkező diszbáziás panaszokat gyógyszeresen enyhítő szer a cilostazol. Alkalmazási javaslata egybehangzóan I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján a hazai és a nemzetközi irányelvekben.

A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.